night

Bf19

Stool

finn

studio

cup

little black submarines

lahti

quarry Gyöngyösolymos

kavincs ( with Zsombor Gaál )

bridge called Margit

stool

room of mine

somewhere in the head....

computer lab...

from summer

belülről

http://www.youtube.com/watch?v=5xkb8pzdNvE

Byörkhagen

asplunds library

asplund-lewerentz cementery

Addig üsd a vasat amíg meleg - mondják. Úgyhogy így frissibe gyorsan sorra veszem a történteket. Fura ez a blog írás. Az ember az egyik pillanatban még egy luxushajó dekkjén nézi a Balti tengert, Stockholmban sétál és Asplund vagy Lewerentz épületeket látogat vagy a szívügyeivel bajlódik. A másik pillanatban egy üres szobában ül egy csöndes külvárosi helyen egy panelházban egy monitorral szemben és próbál visszaemlékezni a történtekre. Objektíven látja az ember a tetteit, miközben kilép az áramlásból. Ennyi elég is intronak.
Nos a lányok a c épületből úgy döntöttek, hogy utazást szerveznek Stockholmba. Mondván, hogy olcsóbban meg tudjuk úszni, mint ha egyetemi szervezéssel mennénk. Eleinte úgy volt, hogy még északabbra megyek megnézni a sarki fényt vagy kutyaszánozok, hó gokartozok Lappföldön. Aztán meggondoltam magam... Eszembe jutott mennyi mindent tanultunk előző félévben néhány épületről ami pont Stockholmban van. Illetve mielőtt kijöttem olvastam pár könyvet az itteni építészetről így Sigurd Lewerentz és Gunnar Asplundról is. Gyorsan utána néztem mik azok az épületek amik szóba jöhetnek és felírtam a pontos címüket és helyüket. Egyenlőre csak a címeket... térkép nélkül, ez volt a hiba:)
Vonattal utaztunk, Lahtiból Helsinkibe. A vonat út szinte zavaróan csöndes volt úgyhogy feltettem a fülest és Jimi Hendrix Bleeding Heart-ot kezdtem hallgatni... sokszor... nagyon sokszor... hihetetlen mennyire átérzem ahogy Jimi ujjainak minden érintése a gitáron egy karcolás, hasítás, szorítás, nyomás, tépés, nyújtás, feszítés a szívén. Identifikáció...
Lényeg, hogy hajóra szálltunk ahol egy éjszakát töltöttünk, mivel az út 16 órás volt. Pontban délután 5 órakor a kapitány teljes fordulatra nyomta a hajócsavarokat és elindultunk dél felé. Ekkora hajón még életemben nem voltam. Iszonyatos mennyiségű tömény vas ami magába foglal 11 emeletet. Körbejártuk az összes szintet még oda is fölmentünk ahova nem kellett volna. Captain-s Deck... természetesen a legfölső szint. Azért mentünk olyan magasra mert itt lehetett legjobban érezni a hajó mozgását:) Bár, rengeteg étterem, előadóterem, két diszkó, egy egész áruház, szauna, fittness, kaszinó. Minden, amit az ember el tud képzelni. Természetesen mi a legolcsóbb jegyért a legalsó szinten kaptunk egy marha kicsi kabint. Valahol 3-4 méterre a víz alatt voltunk. Vagyis ha süllyedünk mi tudjuk meg először. A kabinban négy lehajtható ágy volt. Ha mindet lehajtottuk, na akkor még fingani sem volt hely.
Úgyhogy a legtöbb időt a szórakozóhelyeken töltöttük. Kimentünk a dekkre a tengert nézni, vagy karaoke show-t figyeltünk. Reggel megérkeztünk Stockholmba.
A hajó lassan kúszott a vízen a belváros felé. Körülbelül olyan széles csatornákon mint maga a hajó. Amikor kikötöttünk elgyalogoltunk a szálláshoz ami az öreg városrészben pont a központban volt. A hely neve The Best Hostel:) van önbizalom.
Kaptunk egy tizenkét ágyas tetőtéri szobát ahol két két személyes paravánnal elválasztott kuckók voltak. Remek helyszín. Este amikor az egyik skiccemet készítettem akkor vettem észre hogy valami folyik a lábamra. Kiderült hogy csak hideg levegő volt. Ugyanis a tetőn csak két 20x20as egy rétegű üvegablak kapott helyet melynek a hőszigetelése egyenlő a nullával ( a 0 pont jó hőszigetelő ) mindegy lényeg hogy semmit sem ért. Úgyhogy betömtem pár matraccal párnával és valami kacattal amit a szobában találtam. Reggelente pirítós, lekvár, vagy Corn Falkes. Este mindenki főzhetett magának tésztát. Amit egy nagy dobozban tároltak kb akkorában mint a nagy bőröndöm. Úgyhogy minden este tésztát ettünk valami szósszal.
Ahogy mondtam az elején hiba volt nem átnézni Stockholm térképét mivel a helyek amiket kinéztem elég nagy távolságra voltak egymástól. Első nap a megbeszélt közös program. Furniture Fair. Világ minden tájáról bútorok, székek, kanapék, armatúrák, lámpák... Töménytelen mennyiségben. Szinte sok is volt. Egy egész napot töltöttünk ott és estére teljesen lefáradtam... Végigfotóztam mindent de engem jobban érdekelt a saját építészeti kirándulásom.
Másnap Tamással elmentünk a belvárosból és több mint 40km-t gyalogoltunk hogy megnézzük a Lewerentz byörkhagen-i templomát és Asplunddal közösen tervezett öreg temetőt. Mindkét mű az Unesco világörökségi listáján szerepel. Érdekes volt saját szemmel látni, hogy bánt Lewerentz a téglával. "Tégla között habarcs, vagy habarcsban a tégla?" jogos kérdés hiszen annyira tisztelte az anyagot, hogy egy téglát sem tört el vagy vágott ketté. A fuga méretével játszadozott. Finom alkotás amiben egy kis japán is megjelenik a bejáratnál. Egy szomszédos teremből gyerekzsivaj és valami közös ebéd hangja szűrődött be a templom belsejébe. Ami családias és emberközelivé tette a szent helyszínt. Az aszimmetrikusan rakott poroszsüveg födém teljesen elidegenítette az átlagos mennyezetképet. Egyik oldalon egy vonalban futnak a gerendák, a másikon boltíveket írnak le a közéjük rakott téglával. A közte feszülő forma egészen lehengerlő. Jó ideig bámultuk és rajzoltunk egy párat miközben egy keresztelő zajlott le mellettünk. Otthon voltam.
A másik helyszín temető. Újabb hatalmas élmény. Újabb hatalmas gyalogút mire elértünk oda. De legalább megismertem Stockholm külvárosát. Egy csomó embert megkérdeztünk merre kell menni és készséggel, mosolygós tekintettel válaszoltak. Már majdnem azt mondtam Tamásnak hogy adjuk fel és mennyünk haza mert nem bírom. Amikor mondani akartam akkor álltunk meg a főbejáratnál. Bent az időtlenség fogadott. Mamutfenyők alatt apró sírkövek, archaikus négyzet alaprajzú oszlopsor közrefogott egy sima födémet. Ahogy ott álltam nem tudtam időhöz kötni az épületet. Könyvből tudtam hogy mikor épült. De ha onnan nem tudnám... Ez a fura időtlen érzés keringett bennem ahogy körbejártunk. Lewerentz kápolnája egy allé végén ácsorgott. Előkészített megtervezett élmény, francia kert. Az épület oldalán egy timpanon állt. Az oldalán? Soha senki az építészet történetében nem épített timpanont a fő tömeg oldalára. Ráadásul eltartva. A fő tömeg narancssárga viszont timpanon maradt természetes kő. Kontraszt az új és régi között? Egy épület de nem érnek egymáshoz. Egy főbejárat de nem ott ahol kéne? Mi ez? Mint ha összekeverte volna az időket és korszakokat. Viszont tökéletes harmóniával és precizitással.
Az egész temetőt hó fedte. A legnagyobb fehér placcon egy kis domb állt. A tetején egy sírkő, amit 12 fa vesz körbe. Nem szeretem a számmisztikát de ez a 12-es szám bizonyosan nem véletlen. 12 apostol talán?...
Visszamentünk a szállásra. Vacsi, fürdés találkozás egy magyar ismerőssel. Holnapi napra való készülés.
Építészmúzeumot látogattunk illetve levezetésnek Asplund könyvtárát. Néhány skiccet csináltam a kör alaprajzú olvasóteremről aztán visszajöttünk a szállásra. felkapni a cuccunkat és sietni a hajóhoz. A hajón hajnal 3ig buliztunk és félholtan feküdtem ágyba. Másnap még Bucival sétáltunk egyet Helsinkiben de már teljesen szétestünk. Megnéztük az állomás épületét és a kő templomát. Ennyire futotta az erőnkből és a pénzünkből úgyhogy vonatra szálltunk és visszajöttünk kedves kis hideg városunkba.
Összesen 3 éjszakát töltöttünk Stockholmban és kettőt hajón, és úgy érzem az élmény pótolhatatlan...

Tovabbiakban angol billentyuzeten folytatom az irast a sulibol. Epp most volt Rhino orank, eleg jo fej a tanar na meg a tobbiek. Az ora korulbelul ot oran keresztul tartott. De mar rajottem hogy eleg lazak az itteniek az otthoniakhoz kepest. Mindig idoben dolgoznak, mindig tudjak mit csinalnak es egyszeruen csinaljak is.
Nem reg kaptuk a hirt otthonrol, hogy a Malevnak befellegzett. Viszont nem csak mi szivtuk meg hanem vagy 30 spanyol is mert az o legitarsasaguk is befuccsolt. Nagyon el kell gondolkodnunk azon hogy meddig maradunk, mert egyenlore ugy tunik, hogy a visszautra uj jegyet kell vennunk. Eddig a legolcsobb megoldas ha veszunk egy retur jegyet oda vissza Helsinkitol-Budapestig es a masodik nem repulest igenybe. Igy tudnank megoldani a legolcsobban. Bar egyenlore varunk a malev valaszara is, hatha lesznek uj fejlemenyek.
Egyeirant a suli beindult. Hotel belso tervezes ezerrel. Na meg a korhaz meg egy miset meger.
Ma este international cooking party lesz. Ahany nemzet annyi kaja lesz. Kivancsi vagyok ki mivel lep meg minket. Mi egy kiados paprikas krumplit fozunk galuskaval. Remeljuk kevesen jonnek es tobb marad nekunk:) De ennek ellenere sokat fozunk.

Február harmadika péntek reggel van. Elnézést azoktól, akik számítanak a bejegyzéseimre, de a szobámban, sőt az egész lakásban elment az internet, így kicsit megcsappantak a gondolatok. Illetve ez így nem igaz, mert gondolatokban nem volt hiány. Az előző egy soros iromány tömörebb dolgokat rejt magában. Nem számítottam rá hogy a hetemre rányomja a bélyegét egy régi savanyú, nem valódi gondolat, amiből már régóta próbálok kimászni. Tamással, Fannival és Ágival sokat beszélgettem, ami segített is. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy azok a zenék, filmek, képek, szófordulatok, amik most ezt a nem kívánatos érzést előidézik valami jó gondolattal helyettesítem. Ha a Led Zeppelin a kedvenc zenekarom és mégis rosszul érzem magam tőle mert régi emlékeket idéz bennem megpróbálok csak a zenére koncentrálni és új, jó élményekhez kapcsolni. Ugyan így a Flunk dalai. Még Ő mutatta ezt a zenekart és hihetetlenül elbűvölt. A lány hangja selymesen beleénekel a mikrofonba, boldog dallamokkal fűszeres ritmusokkal. Rájöttem, hogy túl sok zenétől, filmtől, párbeszédtől és élménytől fosztom meg magam, mert régi rossz érzések kapcsolódnak hozzá. Ha szembenézek ezekkel a fájdalmakkal és újra elfogadom a történteket, a régi emlékek helyére pedig új sugárzó gondolatokat húzok talán több esélyem van. Ideje újra felfedezni a Led Zeppelin számait, elmerülni a Flunk dallamaiban élvezni, játszani, átélni és szeretni azokat. Mindezek ellenére írtam egy szonettet…

Volt egyszer a földön egy fiú és egy lány,
Fiú kezében zene, s táncolt belőle a lány,
Léptei puhán pörgették a föld-eget.
Így keringett víz, föld, nappal, éj; az élet.

Csoda termett bárhova lépett, omló
ruháját szőtték szín-fényből az égiek.
Fiú, aktját este festette, s csókkal hintette
Maradt tündér-emléke fejében örökre,

Jött a kígyó és fiúnak mondta: „Hagyd
a zenét, én játszok majd kedvesednek,
menj, s érezd, mit hívnak szabad életnek.”

S mert a kígyó a zenét lenyelte, balett
Helyett, mozgása, mint a legnagyobb szikla.
Megállt a Föld forgása, láng szívük dobbanása.

(2012)


Szerencsére az új lakótársam, Samuel aki természetesen spanyol, hozott magával elektromos gitárt, ami azért sokat segít. Már lenyúltam tőle több mint 4 giga oktató videót és 2 giga tabot. Szabadidőmben azt hiszem pengetek egy kicsit. Rendes a srác mert már első nap a kezembe nyomta Ozzy életrajzát angolul, azt mondta itt vette egy second hand shopban. Tegnap mi is meglátogattunk egyet, ahogy Buci talált magának egy szép pár hobós csukát pár euróért.

cool place

Újabb party viszont most a központban. Egy kedves finn lány, Heidi jóvoltából eljutottunk egy party helyre a Jackalope-ba. A lány Altoo temploma mellett lakik elég impozáns helyen. Fehér hajópadló, fehér falak, fehér iphone. Halk zene, Heidi és Maija már az asztalnál vártak kezükben egy kis fehér bort kortyolgatva. Ott volt még Artemide és a barátja Davida, illetve Letizia. Két macska szaladgált körülöttünk. Óriási dögök:)
A helyen ahova mentünk elvileg 24es korhatár függött, de mivel Heidi jól ismerte a kidobó fiúkat könnyen bejutottunk. Snaps, vodka, tequila csúszott le a torkunkon, miközben átlagos r&b zene szólt. Elég jót táncoltunk, amíg szépen el nem telt az idő! Köszöntük szépen az estét, aztán hazaslattyogtunk...

Lényegében Hooligans party volt a Mukkulaban. folyamatos duma a többiekkel...rajzolás egymásra, punk zene a sarokban, sör, majd egy ötlet. Héé miért nem megyünk úszni egyet? Odakint minusz 10 fok. Útközben agytalanul sétálunk, a többiek kezükben a fényképezővel. A befagyott tó partján egy nagyobb lyuk tátongott, aminek a közepéből valami levegőszerűség tört fel. A parton gyorsan gatyára vetkőztünk majd egy gyors csoportkép készült. Kb 5en 6an mentünk a fagyos vízbe, ami érzésem szerint szétégette a bőrünket. Ilyen fajta komplett sokkot soha nem éreztem a bőrömön. Valójában nem is emlékszem milyen volt odabent, pedig egészen friss az emlék. Alig egy órája, hogy bementem és ordítva kijöttem a tóból. Ahogy bennem valami adrenalin áradat próbálta kompenzálni a bőrömön égető sokkot, a befagyott tó békés lágy lila fényébe ordítottam. Gyorsan felkapkodtuk a ruháinkat és futás vissza a szállásra. Kb 200 métert futottunk mezit láb a havon. Egyáltalán nem éreztem a talpam. Ahogy beértem a szállásra egyből a tus alá álltam, hogy a meleg víz lecsillapítsa a hideget. Mikor kimásztam a tus alól akkor vettem észre hogy végig hideg vízzel zuhanyoztam. Lényegében kellemes melegnek éreztem. Holnap újra beülünk a plusz 100 fokba a szaunába és ki tudja milyen bulit tartogatnak a finnek estére...

Bowling, sör, hajvágás, jövő hétre mínusz 30 fok, tortillia, Wolfmother!

pont egy hete érkeztünk meg és az óta rohamosan tágulni kezdett az agyam. Úgy értem a folyamatos nyelvhasználat miatt nem lankad a figyelmem. Ennyit magamról.
Igazából amióta itt vagyunk sétálunk. Tegnap sikerült több mint 20 km-t legyalogolni. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a szállásunk több, mint 4km-re van a központtól és a busz elég drága. De őszintén... ki akar kiadni 53€-t egy havi diák bérletért? Viszont elég sok használt bringa van az alagsorban. Állítólag régi Erasmusosok hagyták ott. Az egyiken a ez áll: If you can fix it, its yours! Talán megéri megjavítani. De állítólag lehet bérelni 16€-ért, ami szintén megéri. Csak az időjárás viszontagságait kell elviselni:) Tegnap volt az első orientációs nap. Ez annyit jelent, hogy a helyi hallgatói önkormányzat (Lamko) 3 napos programot szervez a cserediákoknak. Első nap egy kis bemutatkozás a Lamko részéről este pedig szánkózás Eliel Saarinen Városháza mellett. Nos, amikor egymás mögé sorakoztunk és egymás lábába kapaszkodva szánkóztunk le a dombról mint valami kígyó - na az ütött. Mindig a leghátsók koppantak a legnagyobbat.
Alvar Aalto Church of the Cross. Modern, hideg, fehér, logikus, tiszta, tökéletes, precíz, természetes, levegős. Hideg csönd úszik benne. Tökéletes találkozó hely Istennel.
Lahti téli olimpia maradványai. 3 sí sánc a leghosszabb 130 méteres. Hihetetlen magasságú épületek, amit a tv-ben az ember nem igazán lát ilyen nagynak. Furcsa, hogy egy "csusszanásért" mekkora sáncra van szükség. Bár ahogy elnéztem soha nem csúsznék le egy ilyenen. Masszív respekt annak aki ezt a sportot űzi:)
Rengeteg dolog van még itt amit feltétlen meg kell néznünk viszont hihetetlen gyorsan telik az idő. Szinte még most szállt le a repülő de már eltelt egy hét. Az egyetemen elég segítőkészek. Bár a tanszékvezető egyből átküldött a bútortervezőkhöz hogy ott adjanak valami feladatot. Hari Kaliomaki rendes fazon. Persze, hogy az hiszen két gitártok van az irodája falának támasztva. Elmondta milyen kurzusokat érdemes fölvenni, mikor kezdődnek stb. A hallotak alapján 3 kurzusunk lesz. Ezen kívül egyéb órákon tanulunk egy kis finn nyelvet és kultúrát. Meglátjuk.
Viszont mivel már egy hete nem igazán csináltunk semmit, csak a városban bóklásztunk tegnap bementünk a belsőépítészekhez és szóba elegyedtünk néhány lánnyal. Megkérdeztem mi a feladatuk és hogy csatlakozhatnánk-e? Vagy egy órát beszéltünk és megmutattuk egymás munkáit. Furcsa, mert ahogy mutattam a portfóliómat úgy reagáltak, hogy: "Ó, igen emlékszünk ezekre a képekre, már láttuk." jól esett egy kis dicséret. Később lementünk együtt ebédelni.
Az ebédlő megér még egy misét. 3 szinten helyezkedik el lépcsőzetesen. Minden oldalról nagy üvegfelületek. De a kaja!
A saláta alap. Friss jégsaláta, csalamádészerűség, uborka, reszelt répa. Mind ehhez jár egy öntet, ami mindig más színű, de ugyan olyan ízű minden nap. Ma például a jégsalátába görögdinnye kockákat tettek. Hmm micsoda harmonikus párosítás.
Ezután egy kis tofu, vagy húsétel ( svéd húsgolyó ) ismeretlen eredetű szósszal. Köret eddig mindig hántolatlan rizs, vagy párolt krumpli volt. Érdekes, mert levest nem esznek a főétel előtt. Tegnap lazackockák voltak besamelmártásban. Desszert mindig jár. Legtöbbször mangó, erdei gyümölcs joghurt. De volt már gofri és vanília puding is.
De, ami legjobban foglalkoztat hogy miért isznak tejet az ebédhez. Van 0,1,2,3 % os tejek. Ízesített vagy sem, szójatej stb. Az ebédnél megkérdeztem egy lányt. Azt mondta alig kapnak napfényt télen ezért így pótolják a d-vitamint. Értetem.
Mivel én fejeztem be utoljára az ebédet mindenki rám várt. Amikor az utolsó falatot bekaptam, annyit mondtam : Okay now i'm finnish! :) Jó belépő.
Pont most írt rám Heidi, hogy pénteken várnak ránk egy partin. Gyorsan közvetítettem a többieknek. Úgyhogy szombat este a Mukkulai szauna után party az Aleksanterinkatu és a Vesijärvenkatu sarkán:)

hó, hó, hó, hó, hideg, -10 fok, hó, fagyos hó, kemény, hideg, hó, szeles, séta, csúszós, hó, tó, hó, jég, séta, tó, kikötő, séta, hajó, fagyott hajó, sötét, hó, gyönyörű, lila, sötét, szállás, meleg, vetkőzik, szauna, éget, forró, 100 fok, izzad, folyik, csöpög, lágy, sárga, víz, kő, serceg, pára, gőz, gőz, inhalál, világít, meleg, meleg, szauna, forró, meleg, túl meleg, hideg víz, éget, víz, víz, csöpög, nedves, töröl, száraz, fárad, szem lehuny, fárad, alszik, dörömböl, álom, kiderül, hogy nem, álom, hó, hó, hó.

... séta, séta, séta. Még a megérkezésünk napján elmentünk este sétálni körbenézni a környéken. Melegen felöltöztünk és elindultunk a tó fele. Buci lakótársa Serghilo, említette, hogy egészen közel van, úgy 5 percre. Egy erdő ösvényén mentünk, egyenesen a sötétbe. Ahogy egy jóízű mese említené a folytatást, egy tisztáson találtuk magunkat. Annak ellenére, hogy semmilyen közvilágítás nem volt és a nap is jócskán lement már, kristály tisztán láttuk egymás arcát. Mintha a város fénye visszaverődött volna a fölöttünk lebegő fehér felhőtömegen. A fény, amit visszatükrözött az alattunk ropogó hóról verődött vissza az arcunkba. Elég sokat mentünk, mikor egy játszótér és egy kutyafuttató mellett haladtunk el. Valószínű, hogy kiértünk Lahti kertváros részébe. A friss hórétegből sorházak bújtak elő. Úgy tapadtak egymáshoz, mint egy család, ha szeretettel összeölelkeznek. Ez az "egységben az erő" elv mindenhol előtűnik. Rengeteg a paneles építkezés. Ami nem másnak a jele, mint hogy hideg van. Az előre gyártott paneleket az építés helyszínén gyorsan egymásra pakolva készítik házaikat. No meg az egységes tömeg jobban tartja a hőt. A garázs külön egy fedett nyitott tér. Szabadon az autó, szabadon a garázs... Nem kell félni, hogy bárki bármit is ellop a másiktól. Összegezve rengeteget sétáltunk ami szintén a következő bejegyzés címe lesz.

Nos, Finnországban. Valójában ez az első írott blogbejegyzésem. Nem mondom, hogy nem szoktam leírni a velem történt eseményeket, azonban ez annyiban más, hogy másokkal is közlöm. Azok az irományok magamnak, hitvány tollból és valami korcs lélekből születtek, úgyhogy ott van a helyük ahol vannak, vékony pauszon egy könyv belében a többi közé szorítva.
Reggel, telefoncsörgés, ébresztő, 7:45. Felkelek, magamra húzom a már előkészített ruhákat. Reggeli helyett fura izgalom tölti ki a gyomrom, de segáz, nyomban szétcsaptam egy kis NeoCitrannal, teával pár c-vitaminnal és egy kis vajas kenyérrel. Az a kedves kis paracetamol, lágyan keveredik azzal a kis adrenalinnal a gyomromban és érzem, hogy bódító hangulatú lesz minden. Kis szeretetteljes összetűzés anyummal, úgy ahogy kell. De jól esik. Cuccok a csomagtartóba, tűzés Tamáshoz, felkapjuk őt is (nem a csomagtartóba). Indulás a reptérre.
Repülőn az arcukra fagyott mosoly/gós japán csoport próbál helyet foglalni. Na azt foglalták is rendesen. Alig lehetett leülni. Én is kaptam egy idősebb bácsikát. Nagyon rendes volt, mert szóba akart elegyedni, de olyan japán angollal amit még soha nem hallottam. Mosolyogva bólogatott és csak mondta-mondta a szövegét... nos én is mosolyogva bólogattam... Vagy azt próbálta megmutatni és elmondani milyen körutat tesznek meg és milyen pontokat érintettek eddig, vagy egy hidrogén és egy szén molekulát rajzolt a levegőbe. Amikor megunta a beszédet elindult a mosdóba. Elindult volna, mert egy makacs rágó húzta vissza a székbe. Olyan erősen, hogy azt hittem kirántja a széket vagy a szék rántja le a nadrágját. Hihetetlen, a mosoly mit sem változott... széles vigyor és pár izzadtságcsepp a homlokon. Kiosont a mosdóba körülbelül egy méteres rágó csíkot húzva maga után. Az esetnek alig volt pár ember a szemtanúja.
Ahogy leszálltunk, gyorsan megtaláltuk a Lahtiba vezető buszt. A busz ötkor indult és már minden koromsötét volt. Rendes, segítőkész sofőrt kaptunk. Kísérteties volt a hasonlóság közte és John Hurt között. Kissé gyanús volt, hogy amikor elindultunk a sofőr megkért rá, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveinket. Egy repülőn még rendben, de egy buszon? Aztán megértettem miért. A finnek egytől egyig ralliznak. Olyan óvatos rallinak nevezném. Időben megállnak a piros lámpánál és a gyalogos előtt is, de ha parkolásról van szó nem tétováznak. Kormány jobbra plusz kézifék és kész. Úgy driftelnek mindenhol mintha kötelező lenne.
Ahogy Lahtiba értünk ott várt a tutorom aki még aznap reggel - amikor indultunk - írt, hogy itt átadja a kulcsokat. Átvettük a két szobakulcsot és a lány elment. De helyér jött Ville akiről mindketten úgy hittük, hogy egy fekete hajú kövér finn lány. Csak egy picit tévedtünk, mert valójában egy szőke hajú, vékony, finn srác jött. Beültünk a kocsijába és elvitt minket a szállásra, közben törtük az angolt és próbáltunk információkat kiszedni egymásból. Ahogy leraktuk a cuccokat a szálláson, rögtön továbbmentünk, hogy Ville körbevezessen a suliban. Egyszerű három emeletes beton épület, szép arányos terekkel, fehér falakkal és jó pár műhellyel ( fémműhely, ékszerműhely, faműhely, külön scan szoba, a srác bemutatta az új lézervágójukat stb)
Még este elmentünk egy sétára, megnézni a környéket... de ez egy új bejegyzés lesz:)