Addig üsd a vasat amíg meleg - mondják. Úgyhogy így frissibe gyorsan sorra veszem a történteket. Fura ez a blog írás. Az ember az egyik pillanatban még egy luxushajó dekkjén nézi a Balti tengert, Stockholmban sétál és Asplund vagy Lewerentz épületeket látogat vagy a szívügyeivel bajlódik. A másik pillanatban egy üres szobában ül egy csöndes külvárosi helyen egy panelházban egy monitorral szemben és próbál visszaemlékezni a történtekre. Objektíven látja az ember a tetteit, miközben kilép az áramlásból. Ennyi elég is intronak.
Nos a lányok a c épületből úgy döntöttek, hogy utazást szerveznek Stockholmba. Mondván, hogy olcsóbban meg tudjuk úszni, mint ha egyetemi szervezéssel mennénk. Eleinte úgy volt, hogy még északabbra megyek megnézni a sarki fényt vagy kutyaszánozok, hó gokartozok Lappföldön. Aztán meggondoltam magam... Eszembe jutott mennyi mindent tanultunk előző félévben néhány épületről ami pont Stockholmban van. Illetve mielőtt kijöttem olvastam pár könyvet az itteni építészetről így Sigurd Lewerentz és Gunnar Asplundról is. Gyorsan utána néztem mik azok az épületek amik szóba jöhetnek és felírtam a pontos címüket és helyüket. Egyenlőre csak a címeket... térkép nélkül, ez volt a hiba:)
Vonattal utaztunk, Lahtiból Helsinkibe. A vonat út szinte zavaróan csöndes volt úgyhogy feltettem a fülest és Jimi Hendrix Bleeding Heart-ot kezdtem hallgatni... sokszor... nagyon sokszor... hihetetlen mennyire átérzem ahogy Jimi ujjainak minden érintése a gitáron egy karcolás, hasítás, szorítás, nyomás, tépés, nyújtás, feszítés a szívén. Identifikáció...
Lényeg, hogy hajóra szálltunk ahol egy éjszakát töltöttünk, mivel az út 16 órás volt. Pontban délután 5 órakor a kapitány teljes fordulatra nyomta a hajócsavarokat és elindultunk dél felé. Ekkora hajón még életemben nem voltam. Iszonyatos mennyiségű tömény vas ami magába foglal 11 emeletet. Körbejártuk az összes szintet még oda is fölmentünk ahova nem kellett volna. Captain-s Deck... természetesen a legfölső szint. Azért mentünk olyan magasra mert itt lehetett legjobban érezni a hajó mozgását:) Bár, rengeteg étterem, előadóterem, két diszkó, egy egész áruház, szauna, fittness, kaszinó. Minden, amit az ember el tud képzelni. Természetesen mi a legolcsóbb jegyért a legalsó szinten kaptunk egy marha kicsi kabint. Valahol 3-4 méterre a víz alatt voltunk. Vagyis ha süllyedünk mi tudjuk meg először. A kabinban négy lehajtható ágy volt. Ha mindet lehajtottuk, na akkor még fingani sem volt hely.
Úgyhogy a legtöbb időt a szórakozóhelyeken töltöttük. Kimentünk a dekkre a tengert nézni, vagy karaoke show-t figyeltünk. Reggel megérkeztünk Stockholmba.
A hajó lassan kúszott a vízen a belváros felé. Körülbelül olyan széles csatornákon mint maga a hajó. Amikor kikötöttünk elgyalogoltunk a szálláshoz ami az öreg városrészben pont a központban volt. A hely neve The Best Hostel:) van önbizalom.
Kaptunk egy tizenkét ágyas tetőtéri szobát ahol két két személyes paravánnal elválasztott kuckók voltak. Remek helyszín. Este amikor az egyik skiccemet készítettem akkor vettem észre hogy valami folyik a lábamra. Kiderült hogy csak hideg levegő volt. Ugyanis a tetőn csak két 20x20as egy rétegű üvegablak kapott helyet melynek a hőszigetelése egyenlő a nullával ( a 0 pont jó hőszigetelő ) mindegy lényeg hogy semmit sem ért. Úgyhogy betömtem pár matraccal párnával és valami kacattal amit a szobában találtam. Reggelente pirítós, lekvár, vagy Corn Falkes. Este mindenki főzhetett magának tésztát. Amit egy nagy dobozban tároltak kb akkorában mint a nagy bőröndöm. Úgyhogy minden este tésztát ettünk valami szósszal.
Ahogy mondtam az elején hiba volt nem átnézni Stockholm térképét mivel a helyek amiket kinéztem elég nagy távolságra voltak egymástól. Első nap a megbeszélt közös program. Furniture Fair. Világ minden tájáról bútorok, székek, kanapék, armatúrák, lámpák... Töménytelen mennyiségben. Szinte sok is volt. Egy egész napot töltöttünk ott és estére teljesen lefáradtam... Végigfotóztam mindent de engem jobban érdekelt a saját építészeti kirándulásom.
Másnap Tamással elmentünk a belvárosból és több mint 40km-t gyalogoltunk hogy megnézzük a Lewerentz byörkhagen-i templomát és Asplunddal közösen tervezett öreg temetőt. Mindkét mű az Unesco világörökségi listáján szerepel. Érdekes volt saját szemmel látni, hogy bánt Lewerentz a téglával. "Tégla között habarcs, vagy habarcsban a tégla?" jogos kérdés hiszen annyira tisztelte az anyagot, hogy egy téglát sem tört el vagy vágott ketté. A fuga méretével játszadozott. Finom alkotás amiben egy kis japán is megjelenik a bejáratnál. Egy szomszédos teremből gyerekzsivaj és valami közös ebéd hangja szűrődött be a templom belsejébe. Ami családias és emberközelivé tette a szent helyszínt. Az aszimmetrikusan rakott poroszsüveg födém teljesen elidegenítette az átlagos mennyezetképet. Egyik oldalon egy vonalban futnak a gerendák, a másikon boltíveket írnak le a közéjük rakott téglával. A közte feszülő forma egészen lehengerlő. Jó ideig bámultuk és rajzoltunk egy párat miközben egy keresztelő zajlott le mellettünk. Otthon voltam.
A másik helyszín temető. Újabb hatalmas élmény. Újabb hatalmas gyalogút mire elértünk oda. De legalább megismertem Stockholm külvárosát. Egy csomó embert megkérdeztünk merre kell menni és készséggel, mosolygós tekintettel válaszoltak. Már majdnem azt mondtam Tamásnak hogy adjuk fel és mennyünk haza mert nem bírom. Amikor mondani akartam akkor álltunk meg a főbejáratnál. Bent az időtlenség fogadott. Mamutfenyők alatt apró sírkövek, archaikus négyzet alaprajzú oszlopsor közrefogott egy sima födémet. Ahogy ott álltam nem tudtam időhöz kötni az épületet. Könyvből tudtam hogy mikor épült. De ha onnan nem tudnám... Ez a fura időtlen érzés keringett bennem ahogy körbejártunk. Lewerentz kápolnája egy allé végén ácsorgott. Előkészített megtervezett élmény, francia kert. Az épület oldalán egy timpanon állt. Az oldalán? Soha senki az építészet történetében nem épített timpanont a fő tömeg oldalára. Ráadásul eltartva. A fő tömeg narancssárga viszont timpanon maradt természetes kő. Kontraszt az új és régi között? Egy épület de nem érnek egymáshoz. Egy főbejárat de nem ott ahol kéne? Mi ez? Mint ha összekeverte volna az időket és korszakokat. Viszont tökéletes harmóniával és precizitással.
Az egész temetőt hó fedte. A legnagyobb fehér placcon egy kis domb állt. A tetején egy sírkő, amit 12 fa vesz körbe. Nem szeretem a számmisztikát de ez a 12-es szám bizonyosan nem véletlen. 12 apostol talán?...
Visszamentünk a szállásra. Vacsi, fürdés találkozás egy magyar ismerőssel. Holnapi napra való készülés.
Építészmúzeumot látogattunk illetve levezetésnek Asplund könyvtárát. Néhány skiccet csináltam a kör alaprajzú olvasóteremről aztán visszajöttünk a szállásra. felkapni a cuccunkat és sietni a hajóhoz. A hajón hajnal 3ig buliztunk és félholtan feküdtem ágyba. Másnap még Bucival sétáltunk egyet Helsinkiben de már teljesen szétestünk. Megnéztük az állomás épületét és a kő templomát. Ennyire futotta az erőnkből és a pénzünkből úgyhogy vonatra szálltunk és visszajöttünk kedves kis hideg városunkba.
Összesen 3 éjszakát töltöttünk Stockholmban és kettőt hajón, és úgy érzem az élmény pótolhatatlan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése