g´l.krszt´n

... séta, séta, séta. Még a megérkezésünk napján elmentünk este sétálni körbenézni a környéken. Melegen felöltöztünk és elindultunk a tó fele. Buci lakótársa Serghilo, említette, hogy egészen közel van, úgy 5 percre. Egy erdő ösvényén mentünk, egyenesen a sötétbe. Ahogy egy jóízű mese említené a folytatást, egy tisztáson találtuk magunkat. Annak ellenére, hogy semmilyen közvilágítás nem volt és a nap is jócskán lement már, kristály tisztán láttuk egymás arcát. Mintha a város fénye visszaverődött volna a fölöttünk lebegő fehér felhőtömegen. A fény, amit visszatükrözött az alattunk ropogó hóról verődött vissza az arcunkba. Elég sokat mentünk, mikor egy játszótér és egy kutyafuttató mellett haladtunk el. Valószínű, hogy kiértünk Lahti kertváros részébe. A friss hórétegből sorházak bújtak elő. Úgy tapadtak egymáshoz, mint egy család, ha szeretettel összeölelkeznek. Ez az "egységben az erő" elv mindenhol előtűnik. Rengeteg a paneles építkezés. Ami nem másnak a jele, mint hogy hideg van. Az előre gyártott paneleket az építés helyszínén gyorsan egymásra pakolva készítik házaikat. No meg az egységes tömeg jobban tartja a hőt. A garázs külön egy fedett nyitott tér. Szabadon az autó, szabadon a garázs... Nem kell félni, hogy bárki bármit is ellop a másiktól. Összegezve rengeteget sétáltunk ami szintén a következő bejegyzés címe lesz.