Újabb party viszont most a központban. Egy kedves finn lány, Heidi jóvoltából eljutottunk egy party helyre a Jackalope-ba. A lány Altoo temploma mellett lakik elég impozáns helyen. Fehér hajópadló, fehér falak, fehér iphone. Halk zene, Heidi és Maija már az asztalnál vártak kezükben egy kis fehér bort kortyolgatva. Ott volt még Artemide és a barátja Davida, illetve Letizia. Két macska szaladgált körülöttünk. Óriási dögök:)
A helyen ahova mentünk elvileg 24es korhatár függött, de mivel Heidi jól ismerte a kidobó fiúkat könnyen bejutottunk. Snaps, vodka, tequila csúszott le a torkunkon, miközben átlagos r&b zene szólt. Elég jót táncoltunk, amíg szépen el nem telt az idő! Köszöntük szépen az estét, aztán hazaslattyogtunk...

Lényegében Hooligans party volt a Mukkulaban. folyamatos duma a többiekkel...rajzolás egymásra, punk zene a sarokban, sör, majd egy ötlet. Héé miért nem megyünk úszni egyet? Odakint minusz 10 fok. Útközben agytalanul sétálunk, a többiek kezükben a fényképezővel. A befagyott tó partján egy nagyobb lyuk tátongott, aminek a közepéből valami levegőszerűség tört fel. A parton gyorsan gatyára vetkőztünk majd egy gyors csoportkép készült. Kb 5en 6an mentünk a fagyos vízbe, ami érzésem szerint szétégette a bőrünket. Ilyen fajta komplett sokkot soha nem éreztem a bőrömön. Valójában nem is emlékszem milyen volt odabent, pedig egészen friss az emlék. Alig egy órája, hogy bementem és ordítva kijöttem a tóból. Ahogy bennem valami adrenalin áradat próbálta kompenzálni a bőrömön égető sokkot, a befagyott tó békés lágy lila fényébe ordítottam. Gyorsan felkapkodtuk a ruháinkat és futás vissza a szállásra. Kb 200 métert futottunk mezit láb a havon. Egyáltalán nem éreztem a talpam. Ahogy beértem a szállásra egyből a tus alá álltam, hogy a meleg víz lecsillapítsa a hideget. Mikor kimásztam a tus alól akkor vettem észre hogy végig hideg vízzel zuhanyoztam. Lényegében kellemes melegnek éreztem. Holnap újra beülünk a plusz 100 fokba a szaunába és ki tudja milyen bulit tartogatnak a finnek estére...

Bowling, sör, hajvágás, jövő hétre mínusz 30 fok, tortillia, Wolfmother!

pont egy hete érkeztünk meg és az óta rohamosan tágulni kezdett az agyam. Úgy értem a folyamatos nyelvhasználat miatt nem lankad a figyelmem. Ennyit magamról.
Igazából amióta itt vagyunk sétálunk. Tegnap sikerült több mint 20 km-t legyalogolni. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a szállásunk több, mint 4km-re van a központtól és a busz elég drága. De őszintén... ki akar kiadni 53€-t egy havi diák bérletért? Viszont elég sok használt bringa van az alagsorban. Állítólag régi Erasmusosok hagyták ott. Az egyiken a ez áll: If you can fix it, its yours! Talán megéri megjavítani. De állítólag lehet bérelni 16€-ért, ami szintén megéri. Csak az időjárás viszontagságait kell elviselni:) Tegnap volt az első orientációs nap. Ez annyit jelent, hogy a helyi hallgatói önkormányzat (Lamko) 3 napos programot szervez a cserediákoknak. Első nap egy kis bemutatkozás a Lamko részéről este pedig szánkózás Eliel Saarinen Városháza mellett. Nos, amikor egymás mögé sorakoztunk és egymás lábába kapaszkodva szánkóztunk le a dombról mint valami kígyó - na az ütött. Mindig a leghátsók koppantak a legnagyobbat.
Alvar Aalto Church of the Cross. Modern, hideg, fehér, logikus, tiszta, tökéletes, precíz, természetes, levegős. Hideg csönd úszik benne. Tökéletes találkozó hely Istennel.
Lahti téli olimpia maradványai. 3 sí sánc a leghosszabb 130 méteres. Hihetetlen magasságú épületek, amit a tv-ben az ember nem igazán lát ilyen nagynak. Furcsa, hogy egy "csusszanásért" mekkora sáncra van szükség. Bár ahogy elnéztem soha nem csúsznék le egy ilyenen. Masszív respekt annak aki ezt a sportot űzi:)
Rengeteg dolog van még itt amit feltétlen meg kell néznünk viszont hihetetlen gyorsan telik az idő. Szinte még most szállt le a repülő de már eltelt egy hét. Az egyetemen elég segítőkészek. Bár a tanszékvezető egyből átküldött a bútortervezőkhöz hogy ott adjanak valami feladatot. Hari Kaliomaki rendes fazon. Persze, hogy az hiszen két gitártok van az irodája falának támasztva. Elmondta milyen kurzusokat érdemes fölvenni, mikor kezdődnek stb. A hallotak alapján 3 kurzusunk lesz. Ezen kívül egyéb órákon tanulunk egy kis finn nyelvet és kultúrát. Meglátjuk.
Viszont mivel már egy hete nem igazán csináltunk semmit, csak a városban bóklásztunk tegnap bementünk a belsőépítészekhez és szóba elegyedtünk néhány lánnyal. Megkérdeztem mi a feladatuk és hogy csatlakozhatnánk-e? Vagy egy órát beszéltünk és megmutattuk egymás munkáit. Furcsa, mert ahogy mutattam a portfóliómat úgy reagáltak, hogy: "Ó, igen emlékszünk ezekre a képekre, már láttuk." jól esett egy kis dicséret. Később lementünk együtt ebédelni.
Az ebédlő megér még egy misét. 3 szinten helyezkedik el lépcsőzetesen. Minden oldalról nagy üvegfelületek. De a kaja!
A saláta alap. Friss jégsaláta, csalamádészerűség, uborka, reszelt répa. Mind ehhez jár egy öntet, ami mindig más színű, de ugyan olyan ízű minden nap. Ma például a jégsalátába görögdinnye kockákat tettek. Hmm micsoda harmonikus párosítás.
Ezután egy kis tofu, vagy húsétel ( svéd húsgolyó ) ismeretlen eredetű szósszal. Köret eddig mindig hántolatlan rizs, vagy párolt krumpli volt. Érdekes, mert levest nem esznek a főétel előtt. Tegnap lazackockák voltak besamelmártásban. Desszert mindig jár. Legtöbbször mangó, erdei gyümölcs joghurt. De volt már gofri és vanília puding is.
De, ami legjobban foglalkoztat hogy miért isznak tejet az ebédhez. Van 0,1,2,3 % os tejek. Ízesített vagy sem, szójatej stb. Az ebédnél megkérdeztem egy lányt. Azt mondta alig kapnak napfényt télen ezért így pótolják a d-vitamint. Értetem.
Mivel én fejeztem be utoljára az ebédet mindenki rám várt. Amikor az utolsó falatot bekaptam, annyit mondtam : Okay now i'm finnish! :) Jó belépő.
Pont most írt rám Heidi, hogy pénteken várnak ránk egy partin. Gyorsan közvetítettem a többieknek. Úgyhogy szombat este a Mukkulai szauna után party az Aleksanterinkatu és a Vesijärvenkatu sarkán:)

hó, hó, hó, hó, hideg, -10 fok, hó, fagyos hó, kemény, hideg, hó, szeles, séta, csúszós, hó, tó, hó, jég, séta, tó, kikötő, séta, hajó, fagyott hajó, sötét, hó, gyönyörű, lila, sötét, szállás, meleg, vetkőzik, szauna, éget, forró, 100 fok, izzad, folyik, csöpög, lágy, sárga, víz, kő, serceg, pára, gőz, gőz, inhalál, világít, meleg, meleg, szauna, forró, meleg, túl meleg, hideg víz, éget, víz, víz, csöpög, nedves, töröl, száraz, fárad, szem lehuny, fárad, alszik, dörömböl, álom, kiderül, hogy nem, álom, hó, hó, hó.

... séta, séta, séta. Még a megérkezésünk napján elmentünk este sétálni körbenézni a környéken. Melegen felöltöztünk és elindultunk a tó fele. Buci lakótársa Serghilo, említette, hogy egészen közel van, úgy 5 percre. Egy erdő ösvényén mentünk, egyenesen a sötétbe. Ahogy egy jóízű mese említené a folytatást, egy tisztáson találtuk magunkat. Annak ellenére, hogy semmilyen közvilágítás nem volt és a nap is jócskán lement már, kristály tisztán láttuk egymás arcát. Mintha a város fénye visszaverődött volna a fölöttünk lebegő fehér felhőtömegen. A fény, amit visszatükrözött az alattunk ropogó hóról verődött vissza az arcunkba. Elég sokat mentünk, mikor egy játszótér és egy kutyafuttató mellett haladtunk el. Valószínű, hogy kiértünk Lahti kertváros részébe. A friss hórétegből sorházak bújtak elő. Úgy tapadtak egymáshoz, mint egy család, ha szeretettel összeölelkeznek. Ez az "egységben az erő" elv mindenhol előtűnik. Rengeteg a paneles építkezés. Ami nem másnak a jele, mint hogy hideg van. Az előre gyártott paneleket az építés helyszínén gyorsan egymásra pakolva készítik házaikat. No meg az egységes tömeg jobban tartja a hőt. A garázs külön egy fedett nyitott tér. Szabadon az autó, szabadon a garázs... Nem kell félni, hogy bárki bármit is ellop a másiktól. Összegezve rengeteget sétáltunk ami szintén a következő bejegyzés címe lesz.

Nos, Finnországban. Valójában ez az első írott blogbejegyzésem. Nem mondom, hogy nem szoktam leírni a velem történt eseményeket, azonban ez annyiban más, hogy másokkal is közlöm. Azok az irományok magamnak, hitvány tollból és valami korcs lélekből születtek, úgyhogy ott van a helyük ahol vannak, vékony pauszon egy könyv belében a többi közé szorítva.
Reggel, telefoncsörgés, ébresztő, 7:45. Felkelek, magamra húzom a már előkészített ruhákat. Reggeli helyett fura izgalom tölti ki a gyomrom, de segáz, nyomban szétcsaptam egy kis NeoCitrannal, teával pár c-vitaminnal és egy kis vajas kenyérrel. Az a kedves kis paracetamol, lágyan keveredik azzal a kis adrenalinnal a gyomromban és érzem, hogy bódító hangulatú lesz minden. Kis szeretetteljes összetűzés anyummal, úgy ahogy kell. De jól esik. Cuccok a csomagtartóba, tűzés Tamáshoz, felkapjuk őt is (nem a csomagtartóba). Indulás a reptérre.
Repülőn az arcukra fagyott mosoly/gós japán csoport próbál helyet foglalni. Na azt foglalták is rendesen. Alig lehetett leülni. Én is kaptam egy idősebb bácsikát. Nagyon rendes volt, mert szóba akart elegyedni, de olyan japán angollal amit még soha nem hallottam. Mosolyogva bólogatott és csak mondta-mondta a szövegét... nos én is mosolyogva bólogattam... Vagy azt próbálta megmutatni és elmondani milyen körutat tesznek meg és milyen pontokat érintettek eddig, vagy egy hidrogén és egy szén molekulát rajzolt a levegőbe. Amikor megunta a beszédet elindult a mosdóba. Elindult volna, mert egy makacs rágó húzta vissza a székbe. Olyan erősen, hogy azt hittem kirántja a széket vagy a szék rántja le a nadrágját. Hihetetlen, a mosoly mit sem változott... széles vigyor és pár izzadtságcsepp a homlokon. Kiosont a mosdóba körülbelül egy méteres rágó csíkot húzva maga után. Az esetnek alig volt pár ember a szemtanúja.
Ahogy leszálltunk, gyorsan megtaláltuk a Lahtiba vezető buszt. A busz ötkor indult és már minden koromsötét volt. Rendes, segítőkész sofőrt kaptunk. Kísérteties volt a hasonlóság közte és John Hurt között. Kissé gyanús volt, hogy amikor elindultunk a sofőr megkért rá, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveinket. Egy repülőn még rendben, de egy buszon? Aztán megértettem miért. A finnek egytől egyig ralliznak. Olyan óvatos rallinak nevezném. Időben megállnak a piros lámpánál és a gyalogos előtt is, de ha parkolásról van szó nem tétováznak. Kormány jobbra plusz kézifék és kész. Úgy driftelnek mindenhol mintha kötelező lenne.
Ahogy Lahtiba értünk ott várt a tutorom aki még aznap reggel - amikor indultunk - írt, hogy itt átadja a kulcsokat. Átvettük a két szobakulcsot és a lány elment. De helyér jött Ville akiről mindketten úgy hittük, hogy egy fekete hajú kövér finn lány. Csak egy picit tévedtünk, mert valójában egy szőke hajú, vékony, finn srác jött. Beültünk a kocsijába és elvitt minket a szállásra, közben törtük az angolt és próbáltunk információkat kiszedni egymásból. Ahogy leraktuk a cuccokat a szálláson, rögtön továbbmentünk, hogy Ville körbevezessen a suliban. Egyszerű három emeletes beton épület, szép arányos terekkel, fehér falakkal és jó pár műhellyel ( fémműhely, ékszerműhely, faműhely, külön scan szoba, a srác bemutatta az új lézervágójukat stb)
Még este elmentünk egy sétára, megnézni a környéket... de ez egy új bejegyzés lesz:)